Találkozás a Kötelességgel
Hatalmas robajjal és mivel sem törődve a Kötelesség rárontott a nyugalmasan olvasgató Életre.
- Azonnal hagyd abba és végezd el a feladataidat! - kiabált rá erőteljesen, hogy az Élet
még a azt se tudta felfogni, hogy fiú-e vagy lány.
- Ismered jól a tennivalóidat, nem? Hol a Felelősségtudat? Már megint elszunnyadt? - kiabált a Kötelesség ellenmondást nem tűrően. - Azt hiszed, valaki más fogja elvégezni helyetted, amit elkezdtél? Aki mos, annak teregetni, hajtogatni és vasalni kell!
Az Élet mélyet sóhajtott. Szeretett volna szembeszállni a Kötelességgel, de annyira fáradtnak
érezte magát, hogy az újonnan vásárolt könyvét félrerakta, és kelletlenül nekilátott a "kötelességeinek".
Magában morfondírozott.
- Lehetetlen, hogy csak ennyi legyen az életem. Mindig ugyanaz a nóta! Hol vannak a segítő kezek? Évek óta mást sem csinálok, csak szolgálok. Hol a közvetlen környezetemet, hol másokat. Mi ez az egész?
A Kötelesség hangosan kinevette.
- Te akartad. Magadra vetted, hát cipeled. Talán nem gondolod, hogy másképp islehetne? Miért nem szervezed másképp? Miért nem kérsz segítséget másoktól? Miért vállalsz olyan dolgokért felelősséget, amihez semmi közöd nincsen? Nézz magadra! Energiád az átlagosnál erősebb, tele vagy ötletekkel, tenniakarással, és szét esel a feladatok súlya alatt.
- Dehát ez a kötelességem, a gondoskodás - felelte neki elhaló hangon, de már akkortudta, hogy nem igaz, amikor kimondta.
A Kötelességnek megesett rajta a szíve, és arra kérte, üljön le, lélegezzen és hallgassa végig. Tudta, hogy érthetően, kedvesen el tudja magyarázni az Életnek, mi a teendője.
- Szánj több időt magadra. Oszd ki a feladatokat, számolj fel minden olyan tevékenységet, mely nem fér bele az idődbe, életedbe. Felejtsd el a megfelelést. Tökéletes teremtés vagy, és bár itt vagyok én, és erős a kapcsolatod a Felelősségtudattal is, még sem kellene teljesen nullára vágni magad. A teendők megvárnak. Ha teheted, kerüld el az újabb és újabb kötelezettségeket, ez most nem ez az időszak.
Az Élet lehangolva ült és csak hallgatott. Fáradt volt, és fásult. Valami mást akart, másképp, máshogy és mással.
- Kötelesség, tudod, hogy én mindig tisztelettel voltam irántad. Ha itt voltál, megtettem, amit meg kellett tennem, a legjobb tudásom szerint. Az akkori legjobb tudásom szerint...
- Itt a lényeg: ma már többet tudsz! Legyél hű önmagadhoz.
- Hű önmagamhoz egy olyan környezetben, ahol az Őszinteség a szőnyeg alatt közlekedik? Azt hiszed ez olyan könnyű?
- Hívd meg az Őszinteséget a házadba. Beszélgessetek. Mire vezetne, ha sikerülne a segítségével kiadni magadból mindazt, ami nyomaszt? Veszítenél valamit? Lehet, hogy utána én kevésbé lennék jelen - mosolygott a Kötelezettség. - Hiányoznék?
- Igen, hiányoznál......nem képzelem nélküled!!!
- Akkor Neked cselekvési kényszered van, amivel sürgősen kezdened kell valamit. Ha nem teszed, kimerülsz, ingerült leszel és semmit sem fogsz tudni megfelelő eredménnyel elvégezni, csak erőlködve. Ezzel bekerülsz a csapdába, ahonnan nehéz kikerülni. Én mondom, most lépj.
Az Élet legszívesebben azonnal a Bátorságot hívta volna segítségül, de tudta, hogy ő most épp távol jár.
- Élet, most elmegyek haza, későre jár, hagylak pihenni. Felejts el egy kicsit, és reggelre visszanyered a lelkesedésedet. Jó éjt.... - homlokon csókolta, és amilyen vehemensen érkezett, olyan nyugodtan távozott.