Neked könnyű - 2. rész

A megfelelési kényszer

Hitrendszereink, és ezeknek megfelelően a magunkról alkotott téves kép, valamit a társadalmi elvárások már gyermekkortól tudattalanul kényszerítenek minket olyan viselkedési formák alkalmazásához, melyek mélyen rejtve tartják a valódi esszenciális kilétünket.

Hajlamosak vagyunk másokhoz mérni magunkat.

Hajlamosak vagyunk téves feltételezéseken alapulva olyan teljesítményre erőltetni magunkat, mely belső frusztrációval tölt el minket, de mégis megcsináljuk.

Hajlamosak vagyunk elhinni és belekapaszkodni mások szájából elhangzó ígéreteknek, bölcsességeknek, melyeket tudati szinten igaznak vélünk, de a tudattalanunk szabotálja azt, így újabb belső konfliktus csapdájában találjuk magunkat.

A megfelelési kényszer és az általa játszott szerepek hosszútávon kiégéshez, csalódottsághoz vezetnek, ezért nagyon fontos az önmagunkkal való munka, az általunk gondosan felépített illúziók és téves igazságok lebontása.

Néhány „eredmény” a teljesség igénye nélkül, amit a megfelelési kényszerrel érhetünk el:

-        belső konfliktus, frusztráció

-        bánat/bűntudat, amiért nem vagy elég jó

-        önbizalomhiány, mert soha nem tudsz eleget teljesíteni, majd ebből kifolyólag a hajlandóság teljes hiánya, harag és düh minden és mindenki iránt

-        örömre való képesség megszűnése

-        téves értékrend kialakulása: csak akkor érek valamit, ha olyan vagyok, mint ….., olyan telefonom van, mint…., olyan ruhákba járok, mint…., ha arra az egyetemre járok, mint….stb

-        a „sehova sem tartozom igazán” érzése

-        „mit fognak rólam gondolni, ha” gondolata

-        „ha nem úgy teszek, megbántom” gondolata

-        pánikrohamok

-        közömbösség mások és az élet dolgai iránt

-        ellenségeskedés, mert „átveretek”

-        sértődöttség, mert „én jót akartam, de nem díjazták”

Sorolhatnám vége láthatatlanul az „eredményeket”.

Olvashattok sokat arról, hogy milyen fontos az önismeret, ami így is van. Ha valaki elkezdi az önmagával való munkát, ezt komolyan is veszi, és kitartó, szépen lassan le tudja magáról hámozni azokat a nem hozzá tartozó negatív lenyomatokat, melyek gátolják a valódi kiteljesedést.

Azért vagyunk itt, hogy tapasztalatainkból tanuljunk, és kizárólag azért tartozunk felelősséggel, hogy a tegnapi önmagunkhoz képest ma mennyivel vagyunk jobbak. Ha a sikerünket másokhoz mérten értékeljük, soha nem érjük el az általunk vágyott állapotot. Sokszor a magunkra erőltetett megfelelés abból a téves feltételezésből ered, amiről úgy gondoljuk, hogy mások ezt és ezt elvárják tőlünk. Ha egy kis időt szánnánk ennek tanulmányozására, meglepődnénk, hogy ez mennyire nem így van! Cselekedni viszont nekünk kell, ezt másoktól nem várhatjuk. 

A következő cikk az időről, mint tényezőről fog szólni.

 A cikk előzményét ITT olvashatod.