Neked könnyű! - 1. rész

2018.11.05 17:19

Sokszor hallom azokat a kérdéseket, hogy:
- honnan van ennyi energiád?
- hogyan van mindenre időd?

- hogy csinálod, hogy mindenre tudsz gondolni, és meg is valósítod?
 
Ezt a témakört járom most körbe, 4 cikk keretében. Íme az első....

Kezdjük rögtön az elején. Korábban én is küszködtem mindenféle túlvállalással, és a maximalizmusból eredő folyamatos stresszel, időhiánnyal, sikertelenséggel és elégedetlenséggel. Szinte napi szinten éltem meg azt az érzést, hogy már megint nem tudtam az elvárások szerint teljesíteni, hogy nem tudtam egyszerre szuperanya, szuperalkalmazott, szupernő, szuperfeleség és megakirálynő lenni az élet minden területén, és persze mindezt egyidőben produkálni. Első lépésként az a felismerés segített, hogy ezt a teljesítményt nem a környezetem, hanem én várom el magamtól abban az illúzióban élve, hogy mások követelőznek, holott senki soha nem várt volna el tőlem ilyen mértékű önfeláldozást.

Rá kellett jönnöm, hogy túl sokat vártam el önmagamtól, hogy túl sokat vártam el másoktól (és persze azok a "balgák" még erre, meg arra sem képesek, akkor majd inkább csinálom én), és persze nyomasztott az a téveszme is, hogy mások mit várnak tőlem, képtelennek fognak tartani, ha ezt és ezt nem teszem meg úgy, ahogy ők várják (azt hittem, tudom, mit várnak el tőlem, de aztán kiderült, hogy nem is)
A megfelelési kényszer 3 lábon álló szörnyeteg:
- amit elvárok magamtól
- amit másoktól várok
- amit mások (szerintem) elvárnak tőlem

Így apránként elemezni kezdtem a saját szokásaimat, reakcióimat és a lehetséges következményeket, amik az életem átszervezésével jártak. "Neked könnyű" -   hallottam olyan sokszor, de hosszú és fáradságos munka vette kezdetét, melynek eredménye jelenlegi életemet a legtöbb esetben virágba borítja. (Azért néha most is rezeg a léc :) )
Eredeti szakmámat tekintve logisztikus vagyok, így a szervezés és optimalizálás közel állnak hozzám, személyiségem részét képezik, azonban évekkel ezelőtt az érzelem felismerő képességem még korántsem volt ennyire fejlett, így rendszerint vissza-vissza csúsztam az életem irányítására tett törekvésekben, és újra a megfelelési kényszer csapdájában találtam magam, mások "irányítása" alatt. (Azt hittem, ők irányítanak, holott csak én engedtem ki a kezemből ezt az irányítást, nehogy véletlenül felelősséget kelljen vállalni önmagamért)
Szokásaink és azok által kiváltott érzelmeink felismerése tehát az első lépése annak, hogy változást tudjunk hozni az életünkbe, és azzal kezdjünk foglalkozni, ami valóban fontos, és amivel optimális időbeosztást tudunk kialakítani, hogy mindenre legyen idő, energia. Mindegy, ki és hogyan tekint ránk emiatt, a lényeg, hogy mi megtaláljuk, mitől és hogyan tudjuk jól érezni magunkat, és csak azzal foglalkozzunk, ami előre visz.

Sokatokban most biztosan megindul a "kifogáskeresés"...nagyon szeretjük az ilyesmit, de az igazság az, hogy cselekvés nélkül nem várható eredmény, és ha az, amit jelenleg van, nem jó, akkor más eszközök bevetésével kell próbálkoznunk a kívánt eredmény elérése érdekében. Ehhez azonban ismernünk kell azt a kívánt eredményt, vagyis a célt.

A cél jelen esetben, hogy kizárólag olyan dolgokkal foglalkozzunk, amik szorosan kapcsolódnak az említett kívánt eredményhez, és az időrabló tevékenységeket iktassuk ki, a lehető legegyszerűbben, hogy a felszabadult időt és energiát olyan tevékenységek szolgálatába tudjuk állítani, amiktől napjaink szebbek, eredményesebbek, mi magunk pedig kiegyensúlyozottabbank leszünk.

A következő írás a megfelelési kényszerről és az időről fog szólni. :) 

 

 

 

Címkék:

Vissza