KELL vagy AKAROM?
A különböző, kényszernek megélt elvégzendő feladatok nem csak az önbizalomhiányt táplálják, hanem állandó elégedetlenséget, energiahiányt hoznak létre bennünk és körülöttünk. Ha egy napon összeszámolnád, hányszor használod a KELL szót, magad is meg lennél lepődve.
A megfogalmazás és a szavak mögöttes tartalma hatással van a tudatra és a tudatalattira. A KELL szó mindig azt az érzést kelti bennem, hogy nincs más választásom, akkor is, ha törik, ha szakad, ha van kedvem, ha nincs az adott tevékenységet, feladatot, munkát stb. el KELL végeznem. Mivel lételem a szabadság és az érzés, hogy én magam dönthetek, és tehetek meg dolgokat a saját jól-létem érdekében, zavaróan és frusztrálóan fog rám hatni az a kényszer, amit magam állítottam fel, és senkit nem okolhatok érte.
Mi történik, ha el KELL végezni valamit, és el is végzem:
- hulla fáradtan szétver az ideg, mert már alig állok a lábamon, de robot módjára csinálom, hogy ne érje szó a ház elejét
- kétszer annyi energiámba kerül megcsinálni, mert tele a bugyrom vele, és mert kimondatlanul magamban szapulom az összes mindenséget, hogy már megint én vagyok az, akinek ezt meg KELL csinálni
- a kényszerből, kötelességtudatból elvégzett feladat után az egész világra haragszom (de főleg azokra, akik pihennek/szórakoznak/alszanak/tévéznek stb), mert ők megtehetik, én meg nem
- szerintem a legjobb tudásom szerint végeztem el a feladatot, de a férjem/feleségem/gyerekem/szomszédom/postás/anyósom/anyám már megkifogásolta, hogy miért nem máshogyan csináltam
...és sorolhatnám.
Mi történik akkor, ha el KELL végeznem valamit, de mégse teszem?
- Megszól a férjem/feleségem/gyerekem/szomszédom/postás/anyósom/anyám
- A lelkiismeretem megállás nélkül szapul, míg végül mégiscsak megteszem, bár nem akarom.
- Nem fognak szeretni, ellenem fordulnak, mondván, önző módon csak magamra gondolok.
- A főnököm ordítani fog, mert már megint nem engedelmeskedtem.
- Nem lesz tiszta ruha, ha nem mosok ma
- Reggel hegyekben áll majd a mosogatóban a piszkos edény, mert este nem mosogattam, és mit fognak szólni?
...és sorolhatnám.
Mi történik akkor, ha AKAROK elvégezni valamit, és meg is teszem?
- Lazán, saját erőmtől és indíttatásomtól ösztönözve, kedvvel látok a feladathoz.
- Feleannyi energiával, gyorsan és hatékonyan végzek, mert én döntöttem úgy, hogy megteszem, és ezért erős bennem a hajlandóság.
- Ha nem sikerül, tanulok a kudarcomból, utánajárok szabad akaratomból, hogy hogyan tudom legközelebb jobban és másképp csinálni.
- Nem hibáztathat senki, amiért egy pozitív gondolattól motiválva esetleg elrontottam valamit.
- Proaktív vagyok, tehát azt nézem, hogyan tudok boldogulni, ehhez segítséget is kérek, az engem ért kritikát nem sértésnek, hanem tanításnak veszem.
- Ha AKAROK, akkor azt nem kötelességként fogom megélni, így nem kényszerből csinálom
Mi történik akkor, ha AKAROK elvégezni valamit, de mégsem tettem meg?
- Vállalom a felelősséget azért a döntésemért, melyet azért hoztam, mert nem volt időm/kedvem/eszközöm a végrehajtáshoz.
- ha ezért bárki megszól, nem veszem magamra, hiszen én döntöttem úgy, hogy most ezt nem teszem meg
- az önmagamért vállalt felelősség felszabadít a magyarázatkeresés alól, vagy az alól, hogy másokat hibáztassak a saját hiányosságaimért
- más megoldásokat találok könnyedén a hiányosságok kipótlására, és meglátom, hogy a világ működik akkor is, ha épp akkor, ott nem teszek meg olyan dolgot, ami meghaladja az adott pillanatban az erőmet, képességeimet
...és sorolhatnám.
Végül egy rövid, belső monológgal zárnám ezt az írást:
KELL verzió
"Ma el kell mennem a fogorvoshoz, mert már évek óta halogatom, és nincs más választásom. Aztán a postára kell rohannom, mert fel kell adnom egy levelet, amit a kollégámnak ígértem. Már dél lesz addigra, szóval megebédelek, és gyorsan hazaszaladok, mert össze kell hajtogatnom a ruhákat a ruhaszárítóról, ott vannak két napja, borzalom!! A gyerekért négyre kell mennem, mert utálom, hogy átteszik az ügyeletre 4 és 5 között. Aztán indul a szokásos esti őrület: könyörögnöm kell, hogy írja meg a leckét, közben főznöm is kell valamit, aztán megint nekem kell fürdetni, és tuti, nem fog elaludni időben, úgyhogy megint ott kell ülnöm az ágya szélén másfél órát"
AKAROM verzió
"Ma el akarok menni a fogorvoshoz, mert már évek óta halogatom, és végre úgy döntöttem, utánajárok, mire van szükség ahhoz, hogy rendben legyenek a fogaim. Aztán el akarok menni a postára, mert feladok egy levelet, amit a kollégámnak ígértem. Már dél lesz addigra, megebédelek, és gyorsan hazaszaladok, mert össze akarom hajtogatni a ruhákat a ruhaszárítóról, ott vannak két napja, és nekem jobban tetszik, ha el vannak rakva a helyükre. A gyerekért 4-re akarok a suliba érni, mert inkább én akarok vele lenni, minthogy ügyeleti teremben ücsörögjön 4 és 5 között. Aztán beindul az este: akarok neki segíteni leckét írni, mert az nagyon jó buli, majd magam mellé veszem, közben akarok valami jó vacsit csinálni, mert jó ízekre vágyom, végül meg akarom fürdetni, mert úgy biztos könnyebben elalszik majd. Ma egy jó mesét akarok neki mesélni."
Érzed a különbséget? :)