A Múlt elfogadása, kapcsolódás az Intuícióhoz

Fontos a múlt értelmezése, a múlt eseményeinek megértése, és elfogadása. A megváltoztathatan az is marad, így csak az maradt, hogy elfogadni. Az Élet nagyon társasági volt, ezért nem restellte felkeresni a barátait, vagy egy szaktekintélyt, ha éppen megoldásra váró problémája volt. Azért, mert ő volt az
Élet, még neki is szüksége volt néha bátorító szavakra, törődésre, szeretetre. Elkészült ebéd után, és azzal a szándékkal, hogy a Múltat felhivja egy baráti csevejre, felöltözött, hallgatott egy kis zenét, és megpihent a friss levegőn egy puha székben. Próbált ráhangolódni a Természet szépségére. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonja.

- Elefelejtettem kikapcsolni - mérgelődött az Élet, de látva, hogy ki hívja, inkább a válasz mellett döntött. A Természet volt.

-Szia Élet. Erős késztetést éreztem, hogy hívjalak, nem tudom, mit csinálsz, de nagyon közel érezlek magamhoz.

Az Élet hirtelen nem tudta mit mondjon. Netán a Természet is látja őt?

-Szia Természet! Épp most ültem ki csodálni a szépségedet, ahogy azt javasoltad nekem, csak elfelejtettem kikapcsolni a telefonomat - mondta az Élet nyugodtan, és közben a közeli levendulára kapaszkodó szorgalmas méhecskéket csodálta.

A Természet egy kis csend után belekezdett a mondandójába:

- Hiba. Szükséged van pillanatokra, amikor egyedül vagy és nem zavarhat senki. Ahhoz, hogy elcsendesítsd a gondolataidat, az egyedüllét elengedhetetlen.

- Utálom a magányt - szólt közbe az Élet.

- Magányt? Ki beszél magányról? - folytatta a Természet. - Egyedül lenni vagy magányban élni nem ugyanaz. Azért, mert egyedül töltöd az időt, nem válsz magányossá. A magány akkor talál meg, ha nem látod meg a Téged körülölelő állandó szeretetteljes gondoskodást, melyet az Univerzum ad meg Neked, sokszor akkor is, amikor nem is kéred. Az egyedüllét feltölt, és elmélyít. A szabadság, felszabadultság érzése, amikor felmented magad minden felelősség és kötelezettség alól, hogy beengedd az Univerzum tiszta üzenetét. Tudod, Intuíciót is csak akkor hallod meg, ha csendes vagy és befelé figyelsz.

Az Élet figyelmesen hallgatta, és egy kicsit megrémülve ült tovább.

- Ti láttok engem? - kérdezte a Természetet - Az Intuíció is itt volt az imént, és ugyanezeket mondta, csak más szavakkal.

- Én mindent látok - válaszolta nyugodtan - és azért vagyok itt, hogy segítsek. Segíteni akarok, hogy meglásd és megtapasztald a benned lévő mindenséget, hogy megértsd, nem légből kapott baromság, amit a könyvek írnak, hogy minden lehetséges.

- Épp a Múltat akartam felhívni, lett volna pár kérdésem, meg akarom érteni, anélkül nem tudok tovább menni...Tanulni akarok tőle, hogy jobbá lehessek - mondta az Élet.

A Természet mosolyogva vette tudomásul, hogy az Élet és a Tudatosság már rég kéz a kézben járnak, és nagy szeretet lehet közöttük.

- A Tudatosság mit mond erre? - kérdezte, hogy egy kicsit rávilágítson a dolgokra.

- Azt, hogy ne időzzek sokat a Múlt társaságában. Nem azért, mert meg kellene tagadnom, hanem mert amíg a Múlt társaságában vagyok, nem tudok a Jelennel élni, és nem tudom felvenni a kapcsolatot a Jövővel.

- Pedig a Jövő már nagyon vár - mondta a Természet. - Hívd fel a Múltat, köszönd meg neki eddigi tapasztalataidat, hálával, szeretettel. Pakold be képzeletben egy tarisznyába a fájdalmas tapasztalásokat, és mássz fel vele egy hegy tetejére. A legnagyobb szeretettel vesd le onnan és soha ne fordulj vissza.

Az Élet ezúttal megkönnyebbülést érzett, de az Önfejűség megint a vállát kopogtatta: - Hahó, én is itt vagyok - ficánkolt gúnyosan nevetve, de ezúttal nem nyert. Az Élet itta a Természet szavait.

- És mi van akkor, ha meg kell értenem még néhány dolgot a Múlttal kapcsolatosan? - szólt az Élet.

-  Akkor tedd azt, keresd fel, értsd meg, tedd el, ami kell belőle és haladj tovább. Az se baj, ha nem érted, csak próbáld elfogadni.  A válasz úgyis mindig akkor fog érkezni, amikor megértél rá, és a javadat fogja szolgálni. Tanulni és tanítani jöttél, ne pazarold hát az időt!

- De honnan tudtad, hogy itt vagyok és épp a szépségedre hangolódom? Honnan láttad meg a gondolataimat, az érzéseimet? - csodálkozott az Élet

A Természet elnevette magát és azt felelte:

- Energia vagy, mint én is. Egymásra hangolódva élünk, ha akarjuk, ha nem. Van, aki érzékenyebb ezekre az energiákra, van, aki még nem, vagy érzékeny, de nem tud róla, és fogalma sincs mi miért történik vele. De az biztos, hogy mindenkiben megvan a képesség a mások érzékelésére. Csupán meg kell tanulni, fejleszteni, tudatosítani. Te nap, mint nap ezt teszed anélkül, hogy tudnál róla. Olyan szorosan kapcsolódsz az Intuícióhoz, hogy el sem hiszed. Úgy is mondhatnám, hogy elvághatlalanul vagytok összekötve egy láthatatlan, megbonthatatlan kötelék van köztetek...Pontosan tudod, miről beszélek.....most viszont mennem kell, mert már megint feltámadt a Szél, és a Felhő házaspár jéggel akar dobálózni. Hogy ezek nem férnek soha a bőrükbe!

Az Élet megköszönte a segítséget, és letette a telefont. Akkor most minden világos.  Mennyire jó lenne, ha sokakhoz eljuthatna minden olyan információ, mely a fejlődéshez szükséges! - gondolkozott, és igyekezett kitalálni valamit, ami eljuthatna sokakhoz, nem kerül sok pénzbe és mégis építő. Elgondolkozott,
hogy talán könyvet kellene írnia, vagy kifejlesztenie egy módszert, ami könnyen elsajátítható és alkalmazható a mindennapokban, és elérhető azok számára, akik végre kezükbe akarják venni saját életüket. Mivel úgy gondolta,hogy ő maga egy hatalmas rejtély lehet a környezete számára, elhatározta magában, hogy számot vet eddigi tapasztalatairól. Azt jól tudta, hogy néha meg kell állni, hátra kell lépni egy kicsit,hogy megértse, mi miért történik,azonban ő már úgy érezte, minden tudás, amit felhalmozott, kikívánkozik belőle.

Barátai,es hűséges kísérői között akadt valaki, akit nagyon kedvelt. Ez a valaki mindig halk, kedves hangon szólt hozzá, és soha nem csapta be. Intuíciónak hivták. Gondolta, most is hozzá fordul, hogy meglássa, ötletei, elgondolásai, tervei mennyire megvalósíthatók. Tudta, hangját csak akkor fogja meghallani,ha ő maga elcsöndesül, megnyugszik, és egységet alkot a Természettel.