A "gépezésről"

Egyre többet hallom a GÉPEZÉS  szót,és bevallom őszintén, a falra mászom tőle.

Több oknál fogva irritáló, és mérhetetlen tehetetlenséget érzek, amikor a gyermekek ezt a szót használva válaszolják meg a "mit szoktál csinálni "szabadidődben" kérdést.  

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a folyamatos "gépezés" milyen károkat okoz mind mentális, mind testi szinten. A társas kapcsolatok, a kommunikáció hiánya megakadályozza az egyén közösségbe való beilleszkedését, és belső, majd külső konfliktusokhoz vezet. A mozgáshiány túlsúlyt eredményez, majd önbizalomhiányt, és további egészségkárosodást is.  Az integrált agyműködést (jobb és bal agyfélteke összehangolt működését) gátolja, rontja a szemet, és nem utolsó sorban folyamatos stresszállapotban tartja a gyerekeket (és a felnőttet is). Ki ne drukkolna annak a kis emberkének, hogy ne kenődjön arccal a felé robogó vonatra? És ki ne akarna vadul legyilkolni egy téglalap formájú támadó csirkét, disznót, vagy esetleg zombit?

A folyamatos stresszállapot fiziológiai hatásairól egy külön írásban fogok szólni.

Felmerül a kérdés, miért hagyják a szülők a gyermekeiket annyit "gépezni". Néhány általános válasz:

- szegény gyerek annyit tanul, így legalább kikapcsolódik (az biztos, lekapcsol az agy teljesen)

- nem tudom nem engedni, mert akkor kilóg majd a sorból (téves, mértékkel engedhetem)

- ez egy ilyen világ, a technika jelen van, nem tudom elkerülni (téves, mértékkel engedhetem)

- napi 20 perc/30 perc/ 1 óra nem árthat (ha csak otthon játszik mértékkel, akkor valóban nem
árt)

-  addig is nyugodtan elvan (téves, folyamatos a stresszállapot)

- ha a szomszédba megy, úgysem tudom megakadályozni (való igaz, ezért otthon ÉN foglalkozom vele)

- a barátaival úgyis csak ezt csinálja, úgysem tudom ellenőrizni (való igaz, ezért otthon ÉN foglalkozom vele)

Szülőként tudom, hogy nem mindig egyszerű megtalálni az egyensúlyt, és nagy kihívás napi szinten a gyermekek körüli teendők ellátása, a gyermekek szórakoztatása, a közös programok szervezése. Azt is értem, hogy haladni kell a korral, de ezt is lehet szervezetten csinálni.

Még mindig egyszerűbb tudatosan felépíteni gyermekeink napjait, és elmagyarázni neki, mi miért történik, mint később szakember segítségét kérni, mert a gyermek:

- csak "gépezni" akar, más nem érdekli (friss levegő? Foci? Mozgás?)

- nem tanul, nem motiválható, csak "gépezéssel"

- agresszív, irányíthatatlan, "lekapcsolt", szemtelen

- közösségben a "gépezés" hatására a többieket inzultálja

- tanulási, koncentrációs nehézségei akadnak, szétszórt, ideges, feszült

A gyermekeknek az együtt töltött minőségi idő a legfontosabb, és nagyon hálásak érte. Belefér a "gépezés" is, de nagyobb értéke van egy közös sétának, társasjátéknak, beszélgetésnek, testmozgásnak, vagy akár kreatív, alkotó tevékenységnek. A gyermekből gyorsan felnőtt lesz - élvezzék ki együtt azokat az örömteli éveket, melyek pótolhatatlanul és megismételhetetlenül repülnek el. Ezek az évek alapozzák meg a stabil, egészséges felnőtt létet, és ez a legtöbb, amit a gyerekeknek adhatunk.

Miért ne tennénk?